Jelentősen felgyorsítja a cukorbetegek nehezen gyógyuló sebeinek kezelését az új innovatív, hidrogéllel és mágneses részecskékkel feltöltött kötszer.

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

Cikkünkben bemutatjuk a hazánkban gyakori, de sok esetben nem diag­nosztizált és kezeletlen Fontaine I. és II. stádiumú alsó végtagi perifériás verőérbetegség (PAD) korszerű konzervatív kezelésének új nemzetközi és magyar ajánlásait. A kezelés fontos része a szekunder prevenció. A do­hányzás elhagyása és a kísérő betegségek gyógyszeres kezelése mellett I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján trombocitaaggregáció-gátló és sztatin adása ebben a betegcsoportban. A fentieken kívül az igazoltan PAD alarmírozó tüneteként jelentkező diszbáziás panaszokat gyógyszeresen enyhítő szer a cilostazol. Alkalmazási javaslata egybehangzóan I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján a hazai és a nemzetközi irányelvekben.

A cukorbetegség gyakori velejárói a lábproblémák. Nagy részük odafigye­léssel, lábápolással megelőzhető. Ha mégis kialakult a lábat érintő diabéte­szes szövődmény, rendszeres lábápolással többnyire megakadályozható, hogy a kisebb kezdeti probléma súlyosabb állapotba menjen át. A cukor­betegek számára elengedhetetlen, hogy elsajátítsák és alkalmazzák az öngondoskodás és a megelőzés fogásait.

Az FDA 2017 december 28-án egy lökéshullámokat alkalmazó készüléket engedélyezett a cukorbetegség szövődményeként kialakult lábszárfekélyek kezelésére.

Bizonyítékon alapuló válasz

A helyi ezüstkészítmények nem alkalmazhatók nem égési sérülések ke­zelésére, mivel nem gyorsítják a sebgyógyulást (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok szisztematikus áttekintésén alapul). Az orvosi tisztaságú méz alkalmas lehet a bőr teljes mélységére ki nem terjedő égések gyógyulási idejének rövidítésére, a lacerációk, műtéti sebek, krónikus sebek vagy keringési fekélyek esetében viszont hatásta­lanok (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgá­latok szisztematikus áttekintésén alapul). Helyi antibiotikumkezeléssel csökkenthető a klinikai fertőzések előfordulási gyakorisága gyermekek kis akut sérülései esetén (B szintű ajánlás, egyetlen véletlen besorolá­sos, kontrollcsoportos vizsgálaton alapul). A mupirocin (Bactroban), a bacitracin/neomycin/polymyxin B kenőcs (Neosporin) és más, neomycint tartalmazó helyi készítmények nem gyorsítják a biopsziás sebek gyógyulását, sőt dermatitiszt és antibiotikumrezisztenciát okozhatnak.

A bőr- és lágyrészfertőzések között egyszerű és szövődményes (nekrotizáló vagy nem nekrotizáló), illetve gennyes és nem gennyes fertőzéseket kü­lönböztetünk meg. A közösségben szerzett fertőzéseket legtöbbször methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus vagy béta-hemolitikus Streptococcus okozza. A szövődményes fertőzések szisztémás gyulladásos reakció szindróma formájában jelenhetnek meg. 

Az alsó végtag, a láb krónikus sebei adják talán a legtöbb sebészeti, sebel­látási munkát a geriátriai és diabetológiai osztályok orvosainak, ápolóinak. Bizonyítékokon alapuló vezérfonalak hiányában is érdemes figyelembe venni a szakirodalomban közölt tapasztalatokat és érvényt szerezni a „több szakma többet lát” alapelvnek.

A katéteres beavatkozások, sok esetben gyógyszerkibocsátó sztent vagy ballon alkalmazásával, egyre több érterület egyre összetettebb elválto­zásainak kezelésében helyettesíthetik a nagyobb perioperatív halálozású érműtéteket.

Az Orvostovábbképző Szemle legfrissebb számának Szimpózium rovata három ér­dekes témakört taglal: az érmalformációk új osztályozását és kezelését, a perifériás artériás szűkületek katéteres terápiáját, valamint a hasi aortaaneurizma szűrésének, kezelésének új amerikai ajánlását. Mindhárom területről elmondható, hogy az utolsó évtizedekben hatalmas változásoknak lehettünk tanúi a képalkotó diagnosztika és a kezelés területén megjelenő új orvostechnikai eszközök révén. Vajon a technikai fejlődés meghozta-e a várt eredményt Magyar­országon is az érbetegek ellátásában?